Az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltuk, hogy a fenntarthatatlan gyakorlatok minden oldalról sújtották társadalmunkat. A természeti erőforrások védelme, valamint az éghajlatváltozás megfékezése érdekében kulcsfontosságú a fenntartható gyakorlatokra való átállás. 

A fenntartható ipari és gazdálkodási módszerek alkalmazása segíthet enyhíteni a kihívásokat, és kikövezheti az utat a következő generáció szebb jövője felé. A társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból azonban gondolkodásbeli és kultúrális változásokra van szükség.

A létszükséglet három pillére a víz-energia-élelmiszer kapcsolataként ismert. Ebben bonyolult összetett kapcsolatban, az egyes korlátozott erőforrások iránti megnövekedett kereslet jelentősen befolyásolhatja mindhárom biztonságát. Olvass tovább

A globális népességnövekedés, a gazdasági fejlődés és az urbanizáció várhatóan az energiaigényt, a víz- és élelmiszerigényt megduplázza a következő néhány évtizedben.  A víz, az energia és az élelmiszer mind alapvető fontosságúak a növekvő gazdaságokhoz, a szegénység enyhítéséhez, valamint az egészségügyi és oktatási lehetőségek javításához világszerte. A fenntartható jövő megteremtéséhez holisztikus és integrált megoldásokat kell keresnünk a vízzel, energiával és élelmezéssel kapcsolatos kihívásokra, valamint ezek egyensúlyára.

A globális éghajlatváltozás előreláthatólag sok helyen megemeli az átlaghőmérsékletet, megváltoztatja a csapadék és az áramlatok eddigi működését, befolyásolja a szélsőséges időjárási eseményeket, például aszályok vagy árvizek gyakoriságát és súlyosságát. Mindezek növelik a már kimerült víz-, élelmiszer- és energiaforrások sebezhetőségét.

Fontos, hogy a vállalkozások, kormányok és a közösségek jobban megértsék, hogyan tudják mérsékelni sajátos éghajlattal kapcsolatos sebezhetőségeiket, hozzájárulni a globális kibocsátás csökkentéséhez és lépéseket tegyenek az éghajlatváltozás jövőbeli hatásaival szembeni ellenálló képesség növelése érdekében.

Ez egy olyasfajta stratégiai és holisztikus gondolkodásmód, amely figyelembe veszi a korlátozott források hosszú távú felhasználásának mindenfajta következményét, mérlegeli és egyensúlyba hozza a társadalmi, gazdasági és környezeti célokat, illetve szem előtt tartja a beavatkozások vagy fejlesztések kumulatív azonnali és különálló hatásait és a jelenlegi és a lehetséges jövőbeli feltételeket. Tájékozott és kockázatalapú értelmezésen alapul (figyelembe véve az ágazatok és régiók közötti kölcsönhatásokat).

A kormányzati és vállalalti döntéshozóknak meg kell érteni az erőforrások rendelkezésre állását, az aktuális keresletet, az ismert hatásokat, a fejlesztési lehetőségeket és az adott helyzetben a klímaváltozás lehetséges következményeit. Továbbá azt is meg kell érteniük, hogy mire van szükségük az érdekelt feleknek és a közösségeknek, és meg kell vizsgálniuk a további előnyök megvalósításának lehetőségeit.

A társadalmi szempontból a fenntarthatóság, az emberi léthez kapcsolódó szükségleteket jelenti. Egyszerűen szólva arról van szó, hogy az emberek rendelkezzenek azzal, amire szükségük van, legyen szó természeti vagy gazdasági szükségletekről. Természetesen ennek egy része annak biztosítása, hogy a fizikai környezet olyan formában maradjon, hogy az biztosítani tudja a jóléthez szükséges feltételeket.

A befogadó, igazságos és ellenálló társadalmak, ahol a polgárok megszólalnak, a kormányok pedig meghallgatják és reagálnak. Az ilyen társadalmak támogatják a fenntartható gazdasági növekedést és a környezeti terhelés csökkentését.

Az együttműködésen alapuló munka elengedhetetlen olyan közösségek létrehozásához, amelyek saját maguk irányítják fejlődésüket, és figyelembe veszik a környezet és a biodiverzitás védelmét. A problémamegoldás, a tudomány és technológia előmozdítása célja, hogy a megújuló energiaforrások és új termelési, építési és közlekedési eszközök felkutatása érdekében az élet etikus projektjének felhatalmazásával a polgárok számára sürgős intézkedéseket hajtsanak végre az életminőség, valamint az egymással és a környezettel való együttélés érdekében és szembenézzenek a globális éghajlatváltozás nehézségeinek megjelenése miatt az emberi lények előtt álló új feladatok egyre bonyolultabbá válásával. Ennek eléréséhez elő kell segíteni bizonyos készségek, például a kreativitás, az innováció és a kritikai elemzés fejlesztését az emberekben és a közösségekben.